Az elmúlt néhány hónapban elég sok mindent sikerült összeszedni a regényhez annak ellenére, hogy napközben dolgozom, otthon vár a család, és az írás mellett egyéb hobbijaim is vannak. Visszanézve a postafiókomat, 2014 szeptember végén írtam először Zsitnyányi Ildikónak egy furcsa ötlet kapcsán, majd októberben kezdtünk aktívabb levelezésbe, így innen datálom a munka kezdetét. Akkor tehát nézzük meg, mit is csináltam eddig.

1. Felvettem a kapcsolatot a regényben megjelenő egyik valós szereplő fiával, és utánajártam a családnak és a történelmi háttérnek. Mivel a történet az illető édesapja köré szövődik, ezért ennél többet nem árulhatok el. Ezúton is nagyon hálás vagyok a segítségéért.

2. Utánaérdeklődtem, hogy a pszichológia mint tudomány hogyan működött az ötvenes években. Kérdés volt, hogy mennyire volt ez tűrt, vagy tiltott, és hogyan juthatott el valaki terápiára. Köszönet érte Máriási Dórának. Ennek kapcsán megnéztem a Terápia első évadát is, csak hogy jobban megértsem, hogyan is működik ez az egész.

3. Az elmúlt két hónapban elsősorban az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába jártam, hogy minél inkább belelássak az ÁVH felépítésébe és nyomozati munkájába. A mai nappal úgy érzem, hogy lassan választ kaptam a legtöbb kérdésemre, így az itteni munkám lassan véget ér.

4. Megnéztem, hogy 1950-ben milyen vicclapok működtek, majd átnéztem a Szabad Száj c. lap vonatkozó számait. Hogy erre miért volt szükség, az később kiderül.

5. Órákat töltöttem el a fortepan képkeresővel, hogy minél pontosabb képet kapjak az 1950-es Budapestről. Hol, milyen boltok, éttermek voltak, merre jártak az egyes buszok, villamosok, stb.

6. Írtam jellemzést öt főbb szereplőről, valamint kidolgoztam a fejezetek néhány mondatos, rövid áttekintését is. Ez egyelőre még nem végleges, de már van min elindulni.

Ezekről később részletesen is szeretnék írni ide a honlapra is. Ugyanakkor van még feladat bőven.

1. Beszélnem kell egy igazságügyi orvosszakértővel, mert a bántalmazásokról szóló ÁVH-s tanulmány megléte kérdéses.

2. A korrajzhoz át kell nézni a korabeli napilapokat, elsősorban a Szabad Népet, ami persze a Párt szócsöve volt, de nekem épp erre van szükségem. E mellett minden létező könyvtári forrást megpróbálok átnézni, ami segít pontosan ábrázolni a kort.

3. Bejárni minden valós és általam kitalált helyszínt. Ezeket a térképen jelölni fogom, ahogy ezt megtettem már Rákosi zuglói villája kapcsán. Az például biztos, hogy az egyik szereplő az István utcában fog lakni, már ki is néztem “neki” a házat.

4. Ha sikerül, akkor beszélni egykori rabokkal, elítéltekkel, akik megjárták az ÁVH kihallgatószobáit és pincéit. Esetleg megnézni a Pincebörtönök c. dokumentum filmet.

5. Írni, írni és írni. 🙂

Eldöntöttem ugyanis, hogy csak akkor kezdek neki a szövegnek, ha már szinten minden készen áll. Ez talán még 1-2 hónap, de utána már nem halogathatom tovább az írást. Pont annyira várom, mint amennyire félek is tőle. Hát, majd meglátjuk.

Ha érdekesnek találtad az írást, oszd meg ismerőseiddel, hogy minél több emberhez eljusson.